Üres szemekkel néztem arcod
álomtalan ébredések hajnalán,
voltam békéd és voltam harcod,
éretlen napjaink keserű taván.
Arcom szemedből kiömlött,
tenyeredbe száradt kezem,
a szó agyagagos földjére döngölt
sóhajára lehajtottad fejed.
Fény zuhant reánk valahonnan
s álom villant fel szemedben,
kezed megmozdult tenyeremben.
Szép arcod mosolyra fakasztotta,
valami titkos gondtalan varázs -
Vagy egyszerűen csak a szabadság ?
